Kell nekem a napsütés! A szobámban ki is van téve plakát: "az emberi lét napenergiával működik!" - én tényleg. Ahhoz is kell nekem napsütés, hogy írni tudjam az emancipunci esszémet. Szóval, hajrá Nap!
Költöttem is egy dalt, kétféle változatban. Az egyik: "süss fel nap, fényes nap! kertek alatt a gogóka megfagyhat!" (all rights reserved Nővérem). És a másik: "süss fel nap, fényes nap! kertek alatt a gogóka megbukhat!" Nem tudom, melyik az esélyesebb.
Hétfőn csizmában és fél-téli kabátban mentem ki az utcára. Ez így közép-májusban elég ijesztő, szerintem. Gondolkodtam, hogy vegyek-e fel csizmát avagy ne vegyek-e fel, de végül a vegyek-e fel mellett döntöttem. Odafelé (mert bizony mentem valahová) beleléptem egy akkora sárba, hogy a csizma száráig lettem saras. Mire a sarokhoz értem (mert bizony ez az utca közepén volt) megszáradt. Szépen néztem ki. A másik alakításom az esernyővel volt. Kinyitottam az ernyőmet - na, ez hiba volt. A szél nemmondommegy hányszor vágott fejbe az ernyő szárával. Lett pár púp a homlokomon, így becsuktam. Így viszont eláztam. Egyébként A.-hoz mentem, és úgy néztem ki mint egy ázott veréb. Egy kicsit szégyelltem magam, mert kapcsoltunk bizony nem tart még ott, hogy egy ázott verébnek kinéző, 8 homlokpuklis, térdig saras, leázott sminkes barátnő legyek.
Szóval mostmár igazán süthetne valami nap-szerű. Hajrá Nap!
