Ha még nem, akkor most emíltem a The Good Wife című sorozatot. Szeretem.
Nem csak azért, mert ügyvédes és nem csak azért, mert Chris Noth és Matt Czuchry benne a pasi(k), hanem vannak benne nők. Példának okáért, Julianna Margulies meg Archie Panjabi (aki a kedvencem). Ezt a sorozatot nagy valószínűséggel bele fogom írni az emancipunci esszémbe, mert nagyon tetszik, hogy szinte több benne a nő, mint a férfi. Végre egy ilyen sorozat, közvetlenül a Született Feleségek után. Jaj, Christine Baranski-t ki ne felejtsem, aki a Mamma Mia!-ból lehet ismerős annak, aki látta.
Szóval, hogy szeretem ezt a sorozatot. Jók benne a dumák és életszerű, már amennyire életszerű lehet az, hogy egy főügyészt lecsuknak valami miatt és itt filmszakadás, mert az első pár részt nem láttam, de a nő (illetve A Nő) kitart mindig és mindenhol a férje mellett. A feleség egyébként a gyerekek és "Peter karrierje" előtt ügyvéd volt és most újra visszatért a szakmába, szinte öregrókaként. Mindenki döntse el, hogy ez mennyire életszerű-szagú.
De nem is ezért kezdtem el a Good Wife-ról írni. Hanem, mert egyszer volt benne egy idézet, ami egészen megfogott. A különbségekről szól. "Benned és bennem nincs semmi közös. Két külön világból jöttünk, ami nemcsak a Mars és a Vénusz, ez spagetti és hidrogén. Két külön kategória." Ma a félkövér-döltbetűset tanultam meg, és tanulom még most is.
Tanultam ma is valamit. Hülye lány a saját kárán, így én ma a saját káromon. Valójában most viselkedni tanulok. Nem felhúzni magam, mint a Kisvakond az autóját, nem puffogni, hanem szépen, sima arccal kivárni, hogy mi sül ki abból, ami mégcsak nem is meleg még. Erről elég keveset tudok, akárcsak az alkotmányról, úgyhogy nagyon bele kell húznom a mindenféle tanulásba.
