Ma, betegen is, de muszáj volt egymást látnunk A.-val. Mivel mindkettőnknek a Nagyintézményben volt dolga így összehoztunk egy találkozót. Már gyakorolunk a nyári 2 hétre, mert bizony pár napig nem találkoztunk és hát jó volt újra. Na, minek tagadjam?
Leadtam az emancipunci dolgozatomat Tündértanárnőnek, aki minden bizonnyal értékelni fogja ezt. Remélem, jól. Eztán elkombinéztunk A.-val a város legnyugatibb bevásárlóközpontjába, ahol valami csodakonvertálót vettünk (illetve ő vett) az ámítógép és a nyomtató közé. Nem értek én ezekhez a kütyükhöz, de így volt ezt bizton állíthatom. A.-t bíztam meg a feladattal, hogy segítsen nekem választani óriáspendriveot (by Nővérem), mert bizony félek az adatelvesztéstől. Mindezt, mármint az óriáspendriveot, piros vagy narancssárga színben szeretném. Vagy inkább lilában. A.-t személyéhez (és tudásához) méltó feladattal illettem meg, azt hiszem.
Ezután, alig álltunk már a lábunkon a betegségtől, ezért hazahozattunk magunkat a trolival. Kb. annyi erőnk volt, hogy feltegyük a teát, befordítsuk a monitort, beesünk az ágyba és megtekintsük a Makulátlan elme örök ragyogása című klasszikust. Hát, azt kell mondjam, nem véletlen, hogy ez a film eddig kimaradt az életemből. Most értem meg rá. Kitörölni mindent ami valakire emlékeztet, szerintem szörnyű. "Clementine Kruczynski has had Joel Barish erased from her memory. Please never mention their relationship to her again."
A film alapfilozófiájával, hogy valakit nyomtalanul kitöröljünk az emlékezetünkből, nem értek egyet. A barátaim, az emlékeim, a tapasztalataim nélkül nem lennénk olyan, amilyen vagyok. És akkor nem lennék ott, ahol most vagyok és, akivel vagyok (és akivel nem vagyok). De a film alapjába véve tetszett (amennyiben nem az én emlékeimet törlik ki), egészen meghatott. Néha apróra összegömbölyödve kucorogtam A. ölében és azon gondolkodtam, hogyan lehetnék még ennél is kisebb. Nem jöttem rá, sajnos, így csak csendben kuporogtam. A film végén hosszú percekig csak öleltük egymást, én kb. magamon kívül. Sokat beszélgettünk a film után és, mint kiderült, jó is hogy végig tudtam követni a filmet, mert "aki nem tudja végigkövetni a kedvenc filmemet, az repül" by A. Ezt persze nem kell komolyan venni, én legalábbis nem vettem komolyan. Főleg, mert tudtam követni, muhaha.
Hazafelé volt gondolkodnivaló. Kaptam egy kölcsönesernyőt, mert természetesen csak akkor nincs nálam esernyő amikor hatszáz méter eső hull alá az égből. Ez a zenemuzsika járt végig a fejemben. Még este is volt gondolkodnivaló. Legközelebb, azt hiszem, valami könnyedebb filmre adom le a voksom.
