Hogy én ezt hogy, de hogy, de hogy utálom!! (nem, nem dadogok) Míg mások a hasukat süttetik a napsütötte-fényes-kényes tóparton addig mi, egyetemisták ülünk bent a szobában és tanulunk. Illetve csak én ülök bent, mert mióta szombaton megszúrt a nap a kutyaoviban, irtózom a naptól. Plusz, tegnap Enyiéknél leégett a jobb vállam. Pedig bekentem. Szörnyű.
Tegnap, a leégett jobb vállammal felmentem Nagyizni. Egyrészt, mert régen voltam nála/vele, másrészt pedig T.tanárúr azt mondotta volt a tavalyi félévben, hogy egy olyan embernek kell elmondani a tananyagot, aki semmit nem ért hozzá, példának okáért: nagymama, kistestvér. Utóbbi hiányában az előbbit választottam, ígyhát lerúgtam a fehér, családlátogatós topánkámat, összefogtam a hajam, kizártam a kutyát, leültettem a Nagyimat és elkezdtem mondani a dolgokat. Néha belenéztem a jegyzetbe, majd a harmadik fejezetnél Nagymamám felszólalt az unokája érdekében. A következőt mondta: "hogy ez micsoda hülyeség!!". Hát, ennyit a nagyintézményi tanulmányaimról.
Aztán melléheveredtem a lila ágyba és együtt tanultunk a holnapi vizsgára. Néha voltak könnyfakasztó pillanatok, mint például, amikor kidőltem, rá a tananyagra, akkor Nagyim rámnézett (éreztem a jellegzetes nagyis-nézést), majdan megsimogatta a fejemet. Ezt tutira éreztem.
Tanulás helyett bármi mást csinálnék szívesen, tényleg! Az előbb például A.-nak adtam tesztkörnyezet tippeket. Úgy kezdődött, hogy megkért, hogy adjak néki erőt. Dagadott a mellkasom a büszkeségtől ad1: hogy kész a csodadolgozat első fele (ebbe majd jól beleköt, hogy nem így van, de nem baj. csak egy laikus vagyok!), ad2: hogy írni fog. Pedig nem szeret írni, illetve "jahj, hát én nem tudok írni, morr-morr-morr!", de most ír. Bár muszájból ír (cinegei értelemben: fog, bár most is ír, csak nem úgy ahogy mondjuk én), szóval ez kicsit csökkenti az Íráshoz való attitűdöt, de az növeli, hogy arról ír (illetve fog, bár nem győzőm hangsúlyozni most is ír!) és azt írja, amit szeret. Aztán kiderül, hogy nem ír (vagyis nem úgy ír, ahogy én gondolom az írást), én pedig az íráshoz adtam erőt (amit ugye muszájból, ami mínusz, de az plusz, hogy azt muszájból amit szeret), de hiába adok az íráshoz erőt, ha még nem ezt csinálja. Szóval (én balga), megkérdeztem mit csinál?, erre ő megmondta a könyörtelen igazságot: tesztkörnyezetet a program köré. He? - már elnézést. Igen, csinálhatna már valami olyat, amihez hozzá tudok szólni (mint például az írás! Bár annak ehhez a részéhez nem értek. Kódok meg jelek meg pluszok meg mínuszok). Sötét erdő, tűző nap - nekem ezek a környezetek. De nem, nem ilyen kell... Olyan kell, mint teszt-fa vagy teszt-bokor. Több se kellett nekem belendültem és a következőket találtam ki: teszt-bivalycsorda, teszt-tüzeskarika, teszt-csapóajtó, teszt-svédzsámoly, teszt-hosszútávfutópálya. Erre belekötött, hogy miért nem az én tanulnivalómmal foglalkozom? Hát jó, akkor legyen: teszt-kiterjesztett családi háztartás (ez az én családom, ha kibírod őket, nyerő vagy!).*
