Már-már megszokott a felállás: A. ír, én aláhúzogatom és kijegyzetelem az alkotmánytan tankönyvet, hajnalodik (kiugrom az ágyból, a barátom már vár reám ). Ahogy haladok a könyvben egyre inkább érzem, hogy a nagyintézményi vér, amely elméletileg július, gyakorlatilag szeptember óta csörgedezik az ereimben kezd átalakulni jogász vérré. Paragrafusokat, rövidítéseket látok már akkor is, ha becsukom a szemem, eltökéltem ugyanis, hogy elolvasom a kötelező irodalmat.
Vannak oldalak, fejezetek, amiket úgy ugrok át, mintha eleve alkotmánytan tankönyvbeli ugrásra lennék teremtve. A tanulás elején, mondjuk kedden, még lelkes voltam, akkor még érdekelt a dolog, de mostmár... Voltam így ezzel példának okáért az órán is, hogy míg szó volt róla, addig nagyon érdekelt, csillogó szememet a projektorra meresztettem, a fülem pedig mint a bécsi kapu, hogy magamba füleljem a tudást. Mire hazaértem és a könyvespolc elé álltam, mégsem a kötelező irodalmat emeltem le a onnan. Még mielőtt bármit is leemeltem volna, át kellett libbenjek a másik könyvszekcióhoz, mert a kötelező irodalmak az asztalhoz, a szórakoztató irodalmak pedig az ajtóhoz vannak közel. (cinegei értelemben vett mini-hellotouriszt-ban részesültek a kedves olvasók, köszönöm a figyelmet!)
A kötelező 13 fejezetből, még csak 5-öt olvastam el, de máris mini-jogásznak érzem magam. Valójában tudom, hogy az osztatlan 5 év, az nem véletlenül osztatlan 5 év, szóval nem nagyzolok itt a (nem létező) jogi alap(közép)ismereteimmel. De tényleg nem értem, hogy ezt miért kell, mikor nem is a taláros karra járok, járunk. A félév során elvileg csupán csak bevezetődtünk az alkotmányjogba, nem pedig elmélyültünk benne (majd néhányan meg is fulladtak). Most hogy így belegondolok, valószínűleg ez tényleg csak a bevezetődés, szóval nem irigylem a taláros hallgatókat!
Engedtessék meg nekem, hogy egy kicsit még a nem irigylésnél időzzek egy kicsit. Nem irigylem továbbá a kocka hallgatókat sem. Szem- és fültanúja vagyok egy már majdnem kész csodadolgozat készülésének és hát, be kell valljam: nem könnyű meló ez (sem). Mindenféle számok meg idegen fogalmak meg rövidítések vannak itt, amiket még a "ninoszima szótár" (by Joey) és a roviditesek.hu sem ismer. Sok idegeskedés, mert "nem stimmel az algoritmus!", amiből én, a laikus az összes szót ismerem, de így, egy mondatban nem tudom értelmezni. Ez az én 404-es hibám. Próbáltam megérteni, még rá is gugliztam, elolvastam egy osztatlan képzéses szakdolgozat első tizedét, bár, teszem fel a kérdést: minek?, mikor a kísérleti nyúl, akinek (ha akarja, ha nem, de általában igen) elmagyarázzák, hogy hogyan is mér ez a műszer, miért mér és miért nem? Igyekszem az alkotmányjogi csillogást beleültetni a szemembe, mert tényleg érdekel az eféle ténykedés, de az első szónál (ami általában a "ha nem stimmel az algoritmus" vagy ennek testvérei közül valamelyik) elvesztem a fonalat.
Fontos feladatom a nem elalvás, mert bizony a csodadolgozatnak holnap (ma!) reggelre a t. témavezető mailboxában kell lennie és ebben nekem is részem van. Ninoszimákat (by Joey) mondok vagy meg (nem) értem a mérés hogyanját. Nehéz dolog ez a csodadolgozat írás. Az előbb a szerző meg is jegyezte: "Ez a csodadolgozat írás nem egy egyéjszakás meló." Én persze nem hagyhattam ezt kiegészítetlenül: nem, ez egy egyéjszakás kaland.
Nekem pedig kötelező tovább kalandozni a jognak az őserdejében.
