Ma bementem beírtani a jeles jegyemet. Tündértanárnő igen híres volt, több tucat ember várta, hogy a kézjegye az indexükben figyelhessen. Miután befurakodtam Újságíró mögé (ezzel kb. fél órát nyerve), elkerekedett a szemem.
Belibbentem az irodájába, ami szinte ugyanolyan, mint amilyennek megálmodtam. Igen, visszatértek a Nagyintézményes álmaim. Morcosan néz rám, már-már megijedek, hogy a messzi vidéki levegő mit nem tesz az emberrel... Mindenesetre mosolygok és a bájos hangomon eldalolom, hogy én vagyok én, és az ő hétfői tantárgyi jegyemet szeretném beíratni. Lázasan kezdi lapozgatni a vizsgalapokat, mikor láthatatlanul a fejemhez kapok és kibököm, hogy ja! én esszét írtam. Lázasan kezdi visszafelé lapozgatni a vizsgalapokat, közben újra megmondom a nevem "jobb kétszer mint egyszer se" alapon. Közben tanárnősen szónokol, valahogy így:
"Milyen kár, hogy nem a múlt héten jött, akkor nem voltak ennyire sokan! Pedig ezt jó lenne megbeszélni! Hányas a jegye egyébként?" Bemondom, hogy ötös, de élek azzal a lehetőséggel, hogy nálam a szó, és gyorsan visszakérdezek, hogy az esszét szeretné megbeszélni? "Igen, igen, azt meg kell!", hát jó, én nem ellenkezem. Korszakalkotó ötletem támadt, és ezt fel is vetettem, hátha híres leszek nagyintézményi körökben. Be tudok én menni valamikor, ha az úgy jó és megoldható. De egyébként, múlt héten itt voltam, de sajnos pont időre jöttem és akkor még/már nem volt itt senki, és nekem meg rohannom kellett és nem tudtam várni. Azt mondták a többiek másnap, hogy negyed órát maradtam volna, akkor tudtam volna a tanárnővel beszélni. Erre a következő meaculpa szonettet hallgathattam meg:
"Jajjj, hát elnézést kérek magától, ne haragudjon! Akkor, aznap valamiért nem tudtam maradni és később is jöttem. de megmondom, hogy mikor jó nekem. Persze ez nem biztos hogy magának is jó, de majd keresünk egy időpontot, rendben?" Miközben és kapkodtam az államat a padlóról felfele, szilánkosra törve, ő felcsapta a naptárát és már sorolta is az időpontokat. Megegyeztünk egy mindkettőnknek tökéletesen megfelelő időpontban, majd összecsukta az indexemet, majd utamra engedett.
Krokodilvigyorral távoztam a harmadik emeleti hangulatos szobácskából, hamarosan újra megyek!
* Rory Gilmore
